IVÓVÍZ tisztításhoz szakembertől kérj segítséget!! - Ólom eltávolítására tanúsított ivóvíz tisztítók laboratóriumi tanácsadással

kapcsolat
legjobb megoldás
kapcsolat
KAPCSOLAT
Ivóvíz vizsgálat és tanácsadás: 1-2124157
Tel: 1-2124157
Vízvizsgálat és tanácsadás: 1-2124157
ÓLOM A VÍZBEN?!
laboratórium
VÍZTISZTÍTÓK
Tartalomhoz ugrás

A vezetékes víz minőségéről és a rossz víztisztító választás veszélyeiről.

 
Ideális esetben a háztartásunkban használt vezetékes vízzel kapcsolatban technológiai szempontból minimum 2 külön felhasználási célban és minőségben érdemes gondolkodnunk.
 
Az egyik „vízág” az, amit élelmiszerként használunk, elfogyasztunk - nevezzük ezt IVÓVÍZnek, a másikat HÁZTARTÁSI VÍZnek.
 
A több szempontból optimált vízminőség a két külön felhasználási célnál értelemszerűen eltérő.

Ennek megfelelően különböző „kezelésre” lehet szükség ahhoz, hogy a felhasználás célja szerinti elvárt vízminőség optimális legyen ( költség, környezetterhelés, kényelem stb. szempontból).
 
Ebben a bejegyzésben az IVÓVÍZ célú felhasználásra fókuszálok. Célom nem a teljes körű, mindenre kiterjedő tájékoztatás, hanem a közérthető figyelem felhívás.
 
Ivóvízként a vízfelhasználásunk kevesebb, mint 5%-át fogyasztjuk el.
Minőségével kapcsolatban a prioritás az, hogy a fogyasztóhelyen lévő víz bakteriológiailag megfelelő és egészségre káros szennyezőktől mentes legyen. Az ilyen vezetékes víz előállítása és biztosítása a vízszolgáltató hatásköre.
A szolgáltató ideális esetben a 201/2001 rendelet előírásainak, vagyis bakteriológiailag és kémiailag megfelelő (egészségre káros anyagoktól mentes és fertőtlenített) vizet indít el.

Mire megérkezik a felhasználóhelyre, a víz minősége szükségszerűen megváltozik: íz- és szagrontók keletkeznek pl. az alkalmazott fertőtlenítés miatt, de a csővezetékből, szerelvényekből is kioldódhatnak szennyezők.
Ez a „vízminőség romlás” legtöbb esetben már nem csak a szolgáltató felelőssége. Ezeknek a szennyezőknek a rendszer szintű kiküszöbölése drága vagy technológiailag meg sem oldható pl. a fertőtlenítési melléktermékek, íz- és szagrontók vagy a fogyasztó tulajdonában lévő csövekből, szerelvényekből kioldódó szennyezők esetében.

Legtöbb esetben felesleges is lenne ezen szennyezők kiküszöbölése, hiszen ezek csak az ivóvíz célú felhasználást befolyásolják. Gazdaságilag sem racionális a WC öblítésére használt víz trihalometán koncentrációját minden áron csökkenteni (drága), de ugyanígy nem kívánatos pl. az ivóvízből a kalcium iont nátriumra cserélni, csakhogy ne legyen vízköves a mosógép…
A sort még lehetne folytatni, de ennek a bejegyzésnek nem a szakmai teljességre való törekvés a célja.

A víz „utazása” miatt bekövetkező minőségromlást a felhasználóhelyen a szükséges mennyiségben és a felhasználási cél szerint érdemes javítani.
IVÓVÍZKÉNT való felhasználás esetében a minőség javítás akkor optimális (környezetkímélő, gazdaságos), ha azt a felhasználás helyén állítjuk elő, a szükséges mennyiségben.
 
Erre "háztartási ivóvíz utótisztító kisberendezések"-et érdemes alkalmazni [NNK elnevezés].
 
Fontos tudni, hogy ezek a kisberendezések csakis bakteriológiailag kifogástalan és stabil (szabad aktív klórt tartalmazó), elsődleges kémiai szennyezőktől mentes, vezetékes ivóvizek utótisztítására (és csakis arra!) alkalmazhatók. A vízmű által szolgáltatott vezetékes víz megfelel ezeknek a kritériumoknak.
 
A háztartási víztisztítók (is) akkor működnek optimálisan, ha azt az adott vízminőséghez választják. A kisberendezések forgalmazási engedélyének mellékletét képező használati útmutatóban szerepel az, milyen szempontból vizsgálta a szakhatóság a kisberendezést, milyen minőségi probléma javítására alkalmas és milyen használati feltételek betartása mellett biztonságos.
 
Gyakorlati tapasztalatom, hogy sajnos ezeket a korlátozásokat sokszor a kereskedők sem értik, nincsenek tisztában a nem megfelelő használat egészségügyi kockázataival.
 
Talán ez az oka annak, hogy a  szakhatóság és a vízmű szakemberei nem propagálják ezt a nyilvánvaló megoldási lehetőséget: a háztartási ivóvíz tisztítókat.
 
Tisztában vannak a kockázatokkal.

A nem megfelelő vagy a nem jól üzemeltetett víztisztító kockázatosabb, mint azok a másodlagos szennyezők, amik jelen lehetnek a vezetékes vízben a fogyasztóhelyen. A vízmű által szolgáltatott "nyers" csapvíz bakteriológiailag és kémiailag biztosan megfelelőbb, mint a nem jól üzemeltetett víztisztító utáni víz.

Gyakori „üzemeltetési hiba” pl. a két vízág nem megfelelő elkülönítése.
Az ivóvíz előállítására való háztartási kisberendezések egyike sem megfelelő „központi vízkezelésen átesett” (pl. vastalanított, lágyított stb.) víz minőségének javítására.
 
Kiemelten igaz ez azokra a megoldásokra, melyek a lakásba beérkező víz szabad aktív klórtartalmát pl. aktívszénnel csökkentik.
Ebben az esetben ugyanis nem garantált, hogy a konyhai vízcsapig eljutó víz tartalmaz elegendő klórt ahhoz, hogy ne indulhassanak be káros bakteriológiai, majd ebből következő kémiai folyamatok akár már a csőben (különösen pangó részeken) vagy az ivóvíztisztító szűrőfelületén. Ez szélsőséges esetben csecsemőkre életveszélyes nitrát, nitrit képződéssel is járhat.
 
Az aktív fertőtlenítőszer mennyiségének lecsökkenése miatt lehet veszélyes a víztisztító olyan épületekben, ahol pangó vízszakaszok vannak (pl. új építésű házak beköltözés időszakában, vagy időszakosan használt lakások).
 
Másik ilyen hiba, ha a kiinduló csapvíz minőségét nem veszik figyelembe.
Sok helyen a régi elavult csővezetékek állapota miatt sok a lebegő anyag (elsősorban vas, és származékai) a kiinduló vízben. Ezért egy egyszerűbb aktívszenes szűrő nem megbízható a vízminőség javítására.
PL. azért, mert a lebegő anyagok rátapadhatnak a szűrő felületére, azon különböző kémiai folyamatok indulhatnak be. Még a legegyszerűbb, legolcsóbb minőségű aktív szén is képes a vízminőség érzékszervileg érezhető javítására, miközben kémiai és bakteriológiai folyamatok eredményeképp egészségre káros szennyezőket tartalmazhat.
Azokra a vizekre, amiknél a lebegőanyag tartalom változó, csakis mechanikai szűrővel védett aktív szén alkalmazható biztonsággal. Lehetőség szerint legyen ez lemosható felületű, baktérium méretű szűrő (0,5-1 mikron).
 
A Vízkutató Vízkémia Akkreditált Laboratóriumban több háztartási ivóvíz tisztító specifikációját tanulmányoztuk abból a célból, hogy a hozzánk fordulóknak megbízható, biztonságosan üzemeltethető megoldást tudjunk javasolni vezetékes ivóvizük minőségének javítására.
 
Vannak a magyar piacon is olyan termékek, amik minden kritériumnak megfelelnek, amit 30 év víztisztítási és laboratóriumi tapasztalat birtokában a háztartási ivóvíz tisztítóktól elvárunk.

Ennek a bejegyzésnek a célja a figyelemfelhívás arra vonatkozóan, hogy mindig van optimális megoldás a vezetékes víz minőségének javítására. Az optimális választás ugyanakkor szakmai kompetenciát igényel.
A nem körültekintően kiválasztott és nem a leírás szerint alkalmazott víztisztító veszélyes is lehet!
 
A döntés és a tájékozódás felelőssége a víztisztítót vásárlóé.

 
Azari Katalin
vegyészmérnök (BME -1990)

Vízkutató Vízkémia Kft. Akkreditált Laboratórium
1026. Budapest, Szilágyi E. fasor 43/B.
1-2124157, 1-2148937, 30-2314755

labor[at]vizkemia.hu / info[at]olomavizben.hu
www.vizkemia.hu / www.olomavizben.hu


Miben tudunk mi segíteni?

Szakmai konzultációs lehetőséggel a csapvíz minőségére vonatkozóan;

ha szükséges: korrekt, használható eredményt adó vízvizsgálattal;

a csapvíznek megfelelő és biztonságosan üzemeltethető víztisztító ajánlásával.


Csak olyan megoldást ajánlunk, ami szakmailag vállalható, megbízható és biztonságosan üzemeltethető.

 
kedvezményes vizsgálati ajánlat ólom kockázat értékeléshez


megoldás


kapcsolat
legjobb víztisztító
 
további információk
vízvizsgálat


Doulton Magyarország márkaképviselet

Szakmai tartalom: Azari Katalin vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó


Tanúsítványok, vizsgálati eredmények, forgalmazási engedély [pdf letölthető formában]
Vissza a tartalomhoz